Aktív galaxisok

2015.02.23 19:18
Az aktív galaxismag (angolul rövidítve AGN, Active Galactic Nucleus) olyan galaxismag, mely az elektromágneses spektrum (rádióhullám, mikrohullám, infravörös sugárzás, látható fény,ultraibolya, röntgen és gammasugárzás) egy vagy több részén az átlagosnál lényegesen erősebb sugárzást bocsát ki. Az ilyen magot tartalmazó galaxis az aktív galaxis. A sugárzást a jelenlegi elméletek szerint a galaxismag középpontjában lévő, szupermasszív fekete lyuk, a körülötte keringő akkréciós korong, és a belőle kiinduló relativisztikus anyagsugár (jet) bocsátja ki. Az aktív galaxismagot tartalmazó galaxist nevezzük aktív galaxisnak, melyet a magra illetve a belőle kiinduló anyagsugárra történő rálátás szöge szerint nevezünk blazárnak, kvazárnak,rádiógalaxisnak, vagy Seyfert-galaxisnak.[1] Az aktív galaxismagok a világegyetem legerősebb folyamatosan sugárzó objektumai.
 
Az M87 elliptikus galaxis aktív magjából kiinduló relativisztikus anyagsugár

 

 

Aktív galaxisok
A galaxisok két nagy csoportjában figyelhetünk meg jelentős emissziós vonalakat, amelyek azonban teljesen eltérő folyamatok miatt alakulnak ki. Az aktív galaxisok magjában (AGN) egy nagy tömegű aktív fekete lyuk helyezkedik el. A fekete lyuk akkréciós korongjára merőlegesen nagy energiájú plazmasugár tör elő, amely a rádiótartományban látványos. Az aktivitás emisszióra készteti a rendszer körüli diffúz csillagközi anyagot, amely azoptikai spektrumban is megjelenik. Az aktív galaxisok nagy csoportja a kvazárok (QSO: quasi stellar object), melyek megjelenése csillagszerű, de több esetben megfigyelhető a körülöttük lévő galaxis.

A kvazárok színképében az emissziós vonalak jelentősen eltolódottak a vörös felé. A Doppler-effektussal magyarázva a jelenséget, eszerint nagy sebességgel távolodnak tőlünk. A Hubble-törvény (v = H·r) alapján pedig igen messze vannak.

Csillagontó galaxisok
A csillagontó galaxisokban valamilyen folyamat (pl. gravitációs kölcsönhatás, ütközés egy másik galaxissal) heves csillagkeletkezést indukál, és (az emissziós ködökhöz hasonlóan) a fiatal csillagok ultraibolya sugárzása miatt figyelhetjük meg a csillagközi anyag optikai emisszióját. A csillagontó galaxisok a megfigyelések szerint kékek és kis koncentrációs indexűek („diffúzak”). A GALEX ultraibolya- űrobszervatórium képein főleg a csillagontó galaxisok látszanak, de az AGN-ek 10%-a is megjelenik, a ROSAT röntgentávcső viszont leginkább az AGN-eket látta. A csillagontó galaxisok 1 magnitúdóval fényesebbek infravörösben, 60 mikrométeren az átlagos galaxisoknál. Ennek oka az ultraibolya fluxus megnövekedése, amely jobban fölmelegíti a csillagközi port.
A csillagontó és aktív galaxisokat a spektrumvonalak intenzitásaránya (pl. NII/Ha, OIII/Hb) alapján lehet megkülönböztetni.

 

forrás:astro.u-szeged.hu/oktatas/csillagaszat/8_Galaktikus_csillagaszat/gal_tip3.html

olvass tovább:titan.physx.u-szeged.hu/~vinko/Galcsill2/activegx.pdf

Vissza